Második nap

A korai kelést és a finom reggelit követően elbúcsúztunk vendéglátóinktól és Torockótól. Útra keltünk Marosvásárhely felé. Mivel a városnak rengeteg magyarsággal kapcsolatos emléke van, nagyon zsúfolt volt a programunk. A kultúrpalota, a Városháza, a Rózsák tere, a Közigazgatási Palota, a Teleki Téka, a Teleki ház, Ortodox Székesegyház, Görög Ház, Bolyai-Farkas Református Kollégium, és a Bolyaiak szobra is szerepelt a programunkban. Sokat megtudtunk a város történelméről, az itteni életről régen és most. Marosvásárhelyről elindulva gyönyörködtünk a végtelennek tűnő hegyekben, erdőkben, a táj megkapó szépségében. Az alföldi tájhoz szokott szemnek itt minden különleges, és csodálatra méltó!

Tovább haladva megálltunk Farkaslakán, ahol megemlékeztünk Tamási Áronról, megkoszorúztuk sírját. Ezt követően Korondon meglátogattunk egy sófeldolgozó üzemet. Itt a Parajdról hozott sótömböket osztályozzák, majd különféle termékeket készítenek belőlük. Mi is vásároltunk belőlük! Hegyen-völgyön át vezetett az utunk Szejkefürdőre, ahol megilletődötten sétáltunk a 14 Székely-kapu alatt Orbán Balázs sírjához. Életéről és a „Legnagyobb Székely” cím kiérdemléséről egyik tanulónk és az idegenvezetőnk is beszélt. Egy kis időt eltöltöttünk „Mini Erdélyben” is, ahol a híres-neves erdélyi kastélyok, várok, erődtemplomok makettjeit csodálhattuk meg. Utunk ezután Székelyudvarhelyre vezetett, ahol megismertük annak nevezetességeit: a Főteret, a Városházát, a szoborparkot, a Református és a Katolikus Gimnáziumot.

A Hargitán át vezetett az utunk a szálláshelyünkre Csíkrákosra, ahol a finom vacsora után fáradtan, de élményekkel telve tértünk nyugovóra.

Harmadik nap

Ma sem hagytuk a napot, a hasunkra sütni! Korán keltünk, aztán bőségesen reggeliztünk. Ma nem mentünk messzire. Délelőtt látogatást tettünk a helyi iskolában. Beszélgettünk a tanárokkal, diákokkal, hogy milyen is itt az iskolai élet. Aztán focimeccsen mértük össze az erőnket. Természetesen barátságos mérkőzést vívtunk!

Következő úticélunk Csíksomlyó volt. Útközben megálltunk Madéfalván. A település nemcsak a számtalan szebbnél szebb székelykapujáról híres, hanem neve egybeforrt a „madéfalvi veszedelem” kifejezéssel is. Az emlékműnél idegenvezetőnk elmesélte nekünk az 1764-es „székelygyilkosság” történetét.

Csíksomlyón a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti „nyeregben” található a híres Hármashalom oltár, amely a világhírű búcsú és zarándoklat helyszíne. Mi is megmásztuk a hegyet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre-völgyekre. Elénekeltük a Székely és a Magyar Himnuszt. Egyik társunk bemutatta a búcsút, annak történetét.

Délután egy helyi ismert emberrel, Kovács Annamáriával, Panni nénivel beszélgettünk. Megosztotta velünk a falu, a helyi turizmus, ezen belül is a Cserekert Fogadó történetét.

Negyedik nap

A mai napot nagyon izgatottan vártuk, hiszen tudtuk, hogy csodás tájak között, hegyeken át, szerpentinen vezet az út a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz.

Marosfőn vezetett keresztül az utunk, ahol megnéztük a Maros folyó forrását. Meghallgattuk a legendát a Marosról és az Oltról. Az erdei tisztáson felkerestük Ébner Jenő házát, idegenvezetőnktől megtudtuk szomorú történetét is.

Gyergyószentmiklóson át vezetett tovább az utunk, ahol látogatást tettünk a Lázár grófok reneszánsz kastélyában. Idegenvezetőnk és egyik társunk is beszélt Bethlen Gábor erdélyi fejedelemről, aki ebben a kastélyban töltötte gyermekkora egy részét. Megnéztük az épületben levő kiállításokat (vadászati, hímzés) és gyönyörködtünk a kilátásban.

Mielőtt folytattuk volna utunkat, még ellátogattunk az Örmény Katolikus Templomba, ahol meghallgattuk az örmények letelepedésének, és a kereszténység elterjedésének történetét.

Kanyargós utakon, lélegzetelállító tájakon átérkeztünk meg a Gyilkos-tóhoz. Sétáltunk a tó partján, és a hungarikumok listáján szereplő kürtöskalácsot is megkóstoltuk.

A Békás-szoros egy bizonyos szakaszát gyalog tettük meg, a Békás patak medrét követve, az ezeréves határig. Izgalmas élmény volt!

Ötödik nap

Szomorú szívvel hagytuk el szállásunkat az utolsó nap reggelén. Vendéglátóinktól elbúcsúztunk, és útra keltünk Gyulafehérvár felé. Fehéregyházán megkoszorúztuk a Petőfi emlékművet, amely közelében, nagy valószínűséggel, elesett a költő. A faluban található Petőfi Emlékházban nagyon érdekes előadást hallottunk az emlékház gondozójától. Nagy érdeklődéssel hallgattuk a különböző történelmi feltételezéseket az egyik legnagyobb magyar költő haláláról. Úton Gyulafehérvár felé az idegenvezetőnk mesélt nekünk a Gyulafehérváron eltemetett magyar, erdélyi történelmi személyiségekről. A Szent Mihály Székesegyházban végig jártuk ezeknek a kimagasló személyiségeknek a nyughelyét.

Utazásunk utolsó állomása az Aradi Vértanúk emlékművének megkoszorúzása volt.

Utunk során felejthetetlen élményekben volt részünk, és hálásak vagyunk, hogy mindennek részesei lehettünk.